A tengerimalacokat a XVII. században, kereskedők hozták Európába. Az ezt megelőző évszázadokban Dél-Amerikában még táplálékforrásként tekintettek rájuk. Ám mókás bundájukkal gyorsan meghódították az állatbarátok szívét, és már az 1600-as években sok kisgyermek tartotta háziállatként a kedves kis rágcsálókat. Népszerűségük pedig máig sem csökkent. Néhány plusz információ, háttértudás segítségével könnyedén megteremthetjük a számukra tökéletes tartási körülményeket.

Okos és agilis állatok

Aki szívesen tartana tengerimalacot, jó, ha tudja, hogy ez a faj intelligens, és igényli a változatosságot. Kisebb trükköket gond nélkül meg tudnak tanulni, és sokuk rendkívül jól reagál a klikkeres képzésre is. Imádják a labirintusokat, és agility feladatokkal is megpróbálkozhatunk, ha megfelelően motiváljuk őket.

http://www.fressnapf.hu/real-nature-snack-kisallatoknak-pitypanggal-60g/

Ezek az apró bundások nagyon játékosak, szívesen hancúroznak társaikkal is. Az ivartalanított állatok egész életükben játékosak maradnak. A tengerimalacok társas lények, ezért csak fajtársaikkal együtt érzik jól magukat, soha ne tartsuk őket egyedül. Legalább két állatot tartsunk együtt, de ha lehetőségünk van elég nagy helyet biztosítani az állatoknak, akkor akár 20 fős kis csapatunk is lehet. Ha egy egészséges kisállat csendben kuporog a sarokban, akkor valószínűleg hiányzik neki egy társ és nem elég stimuláló számára a környezet. A tengerimalacoknak néhány dologra mindenképp szükségük van ahhoz, hogy boldogok és kiegyensúlyozottak legyenek.

Jól kommunikálnak

A tengerimalacok nagyon kommunikatívak. Saját fajtársaikkal és velünk, emberekkel is kommunikálnak, testbeszéddel és különböző hangokkal. Utóbbi rendkívül összetett rendszerből áll, a tudomány még mindig próbálja megfejteni az összes hangot és jelentésüket. Szerencsére, mivel az elmúlt 400 évben a tengerimalacokat sokan tartották háziállatként, a kisemlősök megtanulták, hogyan küldjenek nekünk egyértelmű jelzéseket, például süvítő hangokat, amikor éhesek. A tengerimalacok általában füttyszerű hangokat adnak, amikor elválasztják őket fajtársaiktól, vagy ha figyelmeztetni szeretnék egymást valamilyen veszélyre.

Vannak olyan jelek, amelyeket a gazdik is megfejthetnek, ha közelről hallgatják vagy nézik az állatokat.

Néhány hím dúdol, berreg, miközben egy társra váró nőstény közelében van.

Ha a hang a macska dorombolásához hasonlít, és a malac feszültnek tűnik, akkor az épp fennálló szituáció valamiért nem tetszik az állatnak. Amikor a kis bundás jól érzi magát, akkor csörgéshez hasonló hangot hallat, amelyet dorombolás, mormogás követ.

A magas, vinnyogó hangot adó állat rémült, vagy fájdalmai vannak. Amikor kézbe vesszük, és a malac nyikorgó hangon próbál jelezni, akkor valószínűleg fél. Ha a kisállat olyan, mintha vacogna, fogát csattogtatja ne tévesszen meg minket, ez a reakció nem azt jelzi, hogy fázik, hanem inkább ingerültségét fejezi ki, és szeretné, ha békén hagynák, vagy lehet, hogy egy másik tengerimalaccal szemben próbálja védelmezni a pozícióját, és a hangadás figyelmeztetésként értelmezhető. A légzési hangok is jelezhetnek tiltakozást.

Amikor a tengerimalac „felfújja magát”, és nyújtogatja a lábait, akkor valószínűleg fajtársát próbálja lenyűgözni, aki a hőn áhított nőstény vagy akár egy rivális hím is lehet. Előfordulhat, hogy a tengerimalac vizeletét kezünkre vagy maga köré spricceli, akkor nyomás alatt érzi magát és próbál biztonságos távolságot kialakítani. Ha a malacok megnyalják egy társuk fültövét, az általában a szeretet jele. Ezzel szemben, ha az állatok összegömbölyödnek, amennyire csak lehet, az nem az érzelmi kötődést, hanem inkább a lehetséges támadástól való félelmüket jelzi. Amikor a malac simogatás közben felfelé tartja a fejét, akkor valószínűleg az adott pillanatban nem vágyik szeretgetésre. Ha az állatok egymás között csinálják ezt, akkor az egyfajta fenyegető gesztusként értelmezhető.

A tengerimalac nem játék

Puha bundájuk és barátságos természetük ellenére a tengerimalacok nem játékszerek. Mindig figyelembe kell vennünk az állatok jelzéseit és csak akkor nyúljunk hozzájuk, amikor ezt ők is szívesen veszik. Fontos, hogy ezt a gyerekek is megértsék, elfogadják.