A nyuszik testtartása és fültartása sok mindenről árulkodik. A nyuszik alapvetően csendes állatok, de többféle hangot is kiadhatnak, amelyek jelentésével jó tisztában lennünk, hogy megfelelően reagáljunk az állat jelzéseire. Néhány példa: a kölyökkori csendes nyöszörgés vagy sipítás, amivel a kicsik a mamájukat hívják, illetve jelezhetik, ha éhesek; a mély zümmögés a párzási időszakban; hangos visítás, amikor az állat nagyon megijedt; zümmögés-csipogás a komfortérzet jele.

A földön bújó, fülét lesunyó állat jelzi, hogy behódol a jelenlévő másik nyuszinak, ezzel elismerve annak dominanciáját. Amikor az állat valamitől megijed, szemeit hatalmasra nyitja, lágyéka remegni kezd és fülét hátralapítja. Amennyiben kedvencünk egyenesen áll, és bolyhos farkát felemeli, azzal érdeklődését fejezi ki egy izgalmasnak tűnő dolog iránt. Ha a hátsó lábain ül, akkor általában kíváncsi, és szívesen felmérné a terepet, vagy csak épp szeretné kivenni a ketrec mellett álló gazdi kezéből a finom sárgarépát.

Az is gyakori, hogy az állat dobbantani kezd a padlón a hátsó lábaival. Így figyelmezteti fajtársait a veszélyre. Jobb, ha több nyuszit tartunk együtt, hogy kedvencünk ne legyen magányos, ráadásul számunkra is izgalmas megfigyelni, hogyan viszonyul egymáshoz két állat. Ha egy új nyuszit szeretne egy már meglévő csoportba szoktatni, a magasabb rangú állatok könnyen leigázhatják az új jövevényt. A nőstényeknél és a hímeknél ez a viselkedés egyaránt megfigyelhető, és nem lehet megakadályozni, ugyanakkor komoly problémának sem kell tekintetünk, addig ameddig a dominancia kifejezése csak alkalmi jellegű és nem jár együtt az egyik állat állandó fenyegetésével. Amennyiben ilyen helyzet alakul ki, meg kell fontolni a nyuszi elkülönítését, vagy más csoportba helyezését.

Agresszió általában két azonos nemű felnőtt állat között alakul ki. Ha több nyuszit tartunk együtt és nem akarunk kölyköket, akkor érdemes ivartalanítani az állatokat. Az ivartalanítás számos ivarérettséggel kapcsolatos kellemetlen viselkedésformát is megelőzhet (pl.: szobatisztaság elvesztése).

A folyamatos hatalmi harc nem az egyetlen probléma, ami a gazdiknak fejtörést okozhat. A harapás és agresszió is gyakori jelenség ezeknél az állatoknál. Ezt a viselkedést több dolog is okozhatja. Sok esetben a probléma gyökerét a helytelen gondozási mód jelenti, például, ha nincs elég hely ahhoz, hogy szórakoztassák magukat, akkor az állatok frusztrálttá válnak, ami negatívan befolyásolja a hangulatukat. A nyuszik ilyenkor ingerlékenyek és stresszesek lesznek, ami veszekedésekhez vezet. Ha a szabadban nem tapasztalunk ilyesmit, csak a ketrecben, akkor lehet, hogy túl kicsi az állatok élettere és nagyobbra van szükségük, amellett, hogy több szórakozási lehetőséget is biztosíthatunk számukra. Tegyünk a ketrecbe rágófákat, szalmát, felfedezhető, megvizsgálható tárgyakat.

http://www.fressnapf.hu/multifit_szalmaalom_4kg_120l/

A nem megfelelő gondozás mellett más oka is lehet az agresszív viselkedésnek. A vemhes állatok gyakran fenyegetve érzik magukat, ezért válnak harciassá. Ha a nyúl nem bántja a többi tapsifülest, csak az embereket harapja meg, az lehet a többi nyuszi feletti dominancia fitogtatása, vagy egy védekező reakció, amiért a többiek félelemben tartják. A fizikai fájdalom is okozhatja a nyúl agresszivitását, ez különösen igaz akkor, ha hirtelen válik harciassá a korábban nyugodt nyuszi. Ilyen esetben mindenképp vigyük állatorvoshoz, mert a hangulatváltozás a betegségek első tünete lehet.

Ha az állat egyszerűen csak feszélyezve érzi magát, akkor a gazdi jelenléte és a nyugodt környezet segíthet neki a legtöbbet. A klikker hasznos eszköz lehet a pozitív viselkedés megerősítésében, ezért érdemes beszerezni egyet.

A harapás hátterében lehet félelem, de lehet a dominancia kifejezése is. Az ivarérettséggel kapcsolatos hormonális változások is agresszívvá tehetik a nyuszit, ilyenkor is hasznos az ivartalanítás. Világossá kell tenni kedvencünk számára, hogy mi nem tartozunk a nyuszik klánjához, nem vagyunk része a hierarchiájuknak, és hogy nem rendeljük neki alá magunkat. Legyünk határozottak, de nyugodtak, amikor az állat támadni próbál. Ha tudjuk, hogy a támadás nem félelemből fakad, akkor határozottan szóljunk rá (ne kiabáljunk!). Soha ne hagyjuk, hogy megpróbáljon elriasztani minket a ketrectől, és mindig viseljünk vastag kesztyűt, amikor megközelítjük, mert a nyúl harapása elég fájdalmas. Soha ne bántsuk a nyuszit, mert azzal biztosan nem oldjuk meg a problémát, hanem csak tovább súlyosbítjuk. Legyünk nyugodtak, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, beszéljünk a nyuszihoz halkan, kedvesen. A türelem és a nyugodtság meghozza majd az eredményét az esetek döntő többségében. A szakértők szerint a helytelen viselkedést sikerülhet megszüntetni, ehhez csupán az okokat kell feltárni. Higgye el, megéri!