Egy héttel ezelőtt az egyik ismerősöm nekem ajándékozta az egyik, másfél éves, keverék terrier kutyáját. Azonnal barátságos volt velem, de azért még az első két nap kissé szomorkodott, egy állatorvos ismerősöm szerint nosztalgiázott az előző otthona után. De aztán jól összemelegedtünk. Viszont a 3., nálam töltött napja óta mindig nyüszít, ha elmegyek otthonról, még akkor is, ha csak a szomszédban lévő kis-ABC-be lépek át. Az eredeti gazdija azt mondta: a kutyus bírja az egyedüllétet, de jól belegondolva, eddig igazából sohasem volt egyedül. Ott volt a házban vagy az udvaron (faluhelyen élek) vagy a gazdi, vagy valamelyik családtagja, és mindig mellette volt a kutya anyja. Én viszont egyedül élek, és bár újságíróként a cikkeimet túlnyomórészt otthon írom meg, de azért hetente vagy kétszer beutazom az egyórányi járásra lévő városban található szerkesztőségünkbe, meg hetente néhány alkalommal riportra megyek, és ha reggel elmegyek, akkor csak délután vagy este érek haza. Az előző kutyám ezt bírta (egy hónapja hunyt el), a mostani szegény kis kutyus viszont láthatóan nem. Lehet, hogy szeparációs szorongása van? Ha otthon az udvaron megyek ide vagy oda, mindenüvé követ. Ez is a szeparációs szorongásra utalna? Talán nem kellett volna kiszakítani az eredeti környezetéből? Túl nagy volt a változás a volt és a mostani környezete között? Már az is megfordult a fejemben, nem lenne-e jó a kutyus számára, ha visszakerülne az eredeti helyére. Sajnálnám, ha elszakadnánk, de talán ez lenne neki a jó? Vagy inkább rosszat tennék vele? Úgy látom, megszeretett, elém siet, lelkesen üdvözöl, szeret velem játszani (én meg vele), és ha már tényleg ilyen rövid idő alatt elfogadott a gazdijának, akkor az érzéseivel sem akarok játszani. Mi lenne a megoldás? Rá lehet-e — s ha igen, hogyan — szoktatni arra, hogy bírja az egyedüllétet, akár reggeltől estig, és ne legyenek pszichológiai problémái?
2017.05.30
Kedves Gazdi! A szeparációs szorongás alapja, hogy a kutyus nem tudja mikor megy vissza a gazdi, azt sem, hogy visszamegy egyáltalán. A kutyus jó helyen van magánál, ne vigye vissza, csak szoktassa meg. Alakítson ki egy szokást, arra az esetre, ha elmegy. Tegye a fekhelyét az ajtóhoz, egyszer köszönjön el tőle és menjen ki nyugodtan az ajtón, zárja be maga után az ajtót, forduljon a kulcs, vegye is ki, majd várjon az ajtó mellett 1- 5 másodpercet (a kutyus ne kezdjen el nyüszíteni) és menjen haza. Naponta 2-3 alkalommal is „elmehet”otthonról, a távollét idejét növelve, de sose várja meg, hogy a kutyus nyüszítsen. Ha hazamegy, kapjon a kutyus jutalomfalatot és jöhet a játék. Türelemmel, szeretettel 2-3 hét alatt rászoktatható, hogy nyugodtan maradjon, amíg a gazdi hazamegy.