Most felsorolhatnék pontokba szedett szabályokat, amiket mindig be kell tartatnunk kedvencünkkel, azonban mindig a játszótárs határozza meg, hogy neki meddig komfortos a kutyánkkal játszani és a mi felelősségünk, hogy a kutyánkat le tudjuk állítani, ha azt látjuk, hogy a másik kutya már nem élvezi a játékot, esetleg már menekülne is a helyzetből.

Mik a jelei, hogy a másik kutya már nem kíváncsi kedvencünkre? Ha behúzott farokkal menekül kedvencünk elől, esetleg már a gazdájánál keres biztonságot, morog, vagy már össze is csattintja az állkapcsát a társa felé, valószínűleg, már nem élvezi annyira a tevékenységet. A legbiztosabb, ha segítséget kérünk a másik kutya gazdájától, hogy meddig engedhetjük kedvencünket a játékban, hiszen a gazdája ismeri a legjobban a kutya viselkedését.

Amennyiben kutyusunk átlépte a határt, avatkozzunk közbe és állítsuk le a játékot. Határozott szóljunk rá, majd hívjuk oda magunkhoz, ha ez nem megy, menjünk oda, fogjuk meg és tegyük pórázra egy kis időre. Várjuk meg, míg lenyugszik annyira, hogy megint higgadtan tudjon játszani és csak utána engedjük vissza a társaihoz. Mindig következetesen állítsuk le a durva játékot. Kedvencünknek sem érdeke, hogy kimaradjon a mókából, így szép lassan elkezdi figyelni a másik kutya reakcióit játék közben, vagy egész egyszerűen a gazdi figyelmeztetésére inkább visszafogja majd magát, minthogy kihívják a játékból.

Lehet, hogy kedvencünknek mindene a játék, de könnyen verekedés lehet a vége, ha nem veszi a másik kutya jelzéseit. Az a kutya, amelyik agresszióval válaszol kedvencünk vehemens közeledésére, akár maradandó sérülést is okozhat kutyánknak. Annak a kutyának pedig, aki a menekülést választja, egy életre elvehetjük a játéktól a kedvét, ha nem tudjuk kontrollálni kedvencünk viselkedését.