Két kutyát tartani jó döntés lehet, hiszen amellett, hogy mi magunk, gazdiként is több szeretetet kapunk, a kutyusok is remek játszópajtásra, társra találhatnak egymásban, ráadásul örökbe is fogadhatunk egy négylábút egy menhelyről. Ám mielőtt befogadunk egy második háziállatot, alaposan gondoljuk át a helyzetet. Fontos előre tudnunk, hogy pontosan mire számíthatunk, mivel jár több eb együtt tartása.

Először is biztosnak kell lennünk abban, hogy bundás barátunk készen áll arra, hogy megossza otthonát egy másik állattal. Kizáró ok lehet, hogy kutyánk viselkedésében időnként rendellenességet tapasztalunk. Például, ha előfordul nála szorongás, esetleg néha agresszívvá válik az emberekkel vagy más állatokkal szemben, valamint, ha rendszeresen húzza a pórázt, akkor valószínűleg még nem való mellé társ. Ilyenkor ugyanis gondjai lehetnek egy új kutya fogadásával, ráadásul egyszerre két kutyát sokkal nehezebb és időigényesebb nevelni, mint egyet, mivel eredményesen tanítani egyszerre csak egy kutyát lehet. Fontos, hogy kedvencünkkel már jól működő kapcsolatunk legyen, ahol egyértelműen falkavezérek vagyunk és a kutya már ismerje az alapvető vezényszavakat, szabályokat és behívása is biztos legyen. Ez azért is nagyon fontos, mert az új eb sok esetben utánozza első kutyánk szokásait, a jókat és a rosszakat egyaránt. Két rosszcsontot sokkal nehezebb lesz egyszerre kezelni, és ez gondot okozhat a családon belül is.

A kutyák viselkedésével foglalkozó szakértők szerint egy év eltelte után érdemes új háziállat befogadásában gondolkozni. Szerintük körülbelül hat hónap szükséges ahhoz, hogy a négylábú teljesen hozzászokjon környezetéhez, és további hat ahhoz, hogy elköteleződjön gazdája felé, megtanulja a szabályokat, és megismerje az alapvető vezényszavakat.

Fontos, hogy az új kutyus jól kijöjjön már meglévő kedvencünkkel, és hamar be tudjon illeszkedni. Olyan kutyát válasszunk, amely hasonló energiaszinten van, mint bundás barátunk, hiszen ha háziállatunk idős és szinte egész nap pihen, akkor egy aktív kölyök valószínűleg kifejezetten zavaró lehet számára, habár sok esetben az idős állat aktívabbá válik. Ilyen esetben nagyon fontos, hogy jól ismerjük kedvencünket, és tudjuk, hogy inkább zavarná egy örökmozgó, vagy idegessé, búskomorrá tenné. Nyilván beteg, öreg kutya mellé, akinek fájdalmai vannak nem tanácsos új kutyát vinni, míg egy idősödő, de még aktív négylábú szívesen fogadhat egy izgágább társat is. Ilyenkor a dominancia általában nem kérdés, a kölyök behódol, míg egy életerős fiatal kutya nem biztos, hogy automatikusan tisztelni fogja idős barátunkat, ha már felbátorodik.

Azt is meg kell állapítanunk kutyánkról, hogy domináns típus-e. Ha igen, akkor semmiképp se vigyünk haza egy másik hasonló tulajdonsággal rendelkező ebet, ugyanis abból komoly marakodás alakulhat ki. Alázatos, kevésbé önfejű kutyust célszerű ilyenkor választani a béke fenntartása érdekében.

Amennyiben viszont kutyusunk félős, nyugodtan kereshetünk mellé magabiztosabb társat, ugyanis az rá nézve is bátorítóan hathat. Szerencsés, ha olyan menhelyről választunk, ahol jól ismerik a kutyákat és esetleg megengedik, hogy kedvencünk ismerkedjen a kiválasztott állattal, főleg, ha egy másik felnőttre esett a választásunk.

Ha korábban azt tapasztaltuk, hogy háziállatunk inkább az ellenkező nemmel jön ki jobban, akkor érdemes ilyen szempontból is megfontolnunk választásunkat. Ha ellenkező nemű kutyákat szeretnénk együtt tartani, akkor mielőbb történjen meg az ivartalanítás, ami egyes betegségek megelőzése érdekében sem haszontalan.

Figyelembe kell vennünk a méretet is. Egy bernáthegyi-csivava párosítás valószínűleg nem szerencsés. Nem feltétlen azért, mert a nagyobb eb szándékosan kárt tenne a kisebben. A heves játszadozás során akár véletlenül is fájdalmat okozhat a nagytestű kutya a kicsinek, és egy rossz mozdulat akár halálossá is válhat. Hasonló esetben a felelősség a gazdié, és folyamatos felügyeletet, valamint menedzselést igényel a közös játék. Ha mindenképpen ilyen párosítást szeretnénk, akkor sokkal szerencsésebb, ha a mini kutya a kölyök, a nagytestű pedig a felnőtt. Egy felnőtt kistestű kutya elég nehezen viseli, ha egy nagy melák játékból maga alá gyömöszöli. Persze mindenre van ellenpélda is, van olyan, hogy egy egészen apró kutya a falkavezér egy olyan csapatban, ahol minden kutya sokkal nagyobb, mint ő.

Első találkozáskor javasolt mindkét kutyát pórázon tartani, és csak fokozatosan engedjük őket közel egymáshoz. Jó, ha az első találkozás semleges területen történik. Ha van rá lehetőség erre kerüljön sor több alkalommal, mielőtt hazavinnénk az új kutyát. Ez idő alatt végig figyeljük a reakciókat, illetve a testbeszédet. Ha az ismerkedés problémamentesen zajlott, és úgy látjuk, jól kijön egymással a két eb, akkor már csak otthon kell körültekintően eljárnunk. Fontos, hogy mindkét háziállatnak legyen saját területe, és mindkettőjüknek legyen saját etetője, itatója, fekhelye és elegendő játéka. Kezdetben tilos olyan játékokat játszani, ami verekedésre adhat okot. Ilyen például, ha eldobunk egy labdát és a két kutya egyszerre fut utána. Ilyesmit csak rendezett rangsor és hosszabb békés együttélés után szabad csinálni.

Igyekezzünk mindkét kutyussal egyformán foglalkozni, hogy ne alakuljon ki féltékenység egyik fél esetében sem. Kezdetben, amikor nem vagyunk otthon, érdemes különválasztani egymástól kedvenceinket, mert a jelenlétünk nélkül eleinte kialakulhatnak kisebb-nagyobb veszekedések.

Forrás: thebarkinglot.net