Amennyiben tavunk egészséges állapotban került ebbe a helyzetbe, vagyis túl vagyunk az őszi karbantartáson, és már nincsenek bomladozó levelek és törmelékek az alján túletetett halakkal, akkor mindennek rendben kell lennie. Az is fontos, hogy a szivattyúnk a lehetséges jégrétegnél mindenképp lejjebb kerüljön.

Ha a tó befagy, akkor lényegében egy jégsapka alakul ki, amely bizonyára lefedi az egész tavat úgy, hogy közben azért megmarad a légáramlás. A tavak fentről lefelé fagynak, és olyan nem igazán szokott előfordulni, hogy teljesen a fenékig megfagy a víz. Tehát ilyenkor elméletileg csak kevesebb oxigén jut be a vízbe és lassabban jut ki az ammónia, de nem lesz teljesen gátolva az útjuk.

A hideg vízben általában elegendő mennyiségű oxigén van, és a téli hónapokban a halak, valamint a többi vízi élőlény egyébként is kevesebbet használ el. Ami azt jelenti, hogy ha néhány napra befagy a vízfelszín, az még nem szabad, hogy jelentős hatással legyen rájuk vagy komolyabb veszélyt jelentsen. Ám, ha ez az állapot pár napnál tovább fennáll, akkor az már problémás lehet a tó lakói számára. Utóbbi esetben az oxigénszint jelentősen lecsökkenhet, a mérgező gázok, mint például az ammónia, pedig felhalmozódhat a vízben. Akkor alakulhat ki nagyobb baj, ha halaink korábban túl lettek etetve, sok a törmelék a tó fenekén, vagy hosszabb ideig nem kapnak fényt a növények.

Amennyiben hó is van a tó tetején, akkor első lépésként egy hosszúnyelű seprűvel próbáljuk meg lesöpörni róla. Azért ne lapáttal, mert az zajosabb lehet, és az erősebb hangok megzavarhatják a nyugodt állapotban lévő pikkelyeseket. Ezt követően máris elegendő fény jut majd a tóba, így a növények képesek lesznek az oxigéntermelésre.

Ahhoz, hogy a mérgező gázok kijussanak, ajánlott lyukat létrehoznunk a jégen. Itt megint csak figyelnünk kell arra, hogy ne csapjunk nagy zajt, hanem minél csendesebben próbáljuk megoldani a feladatot. Jó megoldás lehet például, ha vizet forralunk, és úgy olvasztjuk fel a jégtakaró egy részét. Erre akár napi kétszer is szükség lehet, ezért rendszeresen ellenőrizzük tavunk állapotát.

Ha az előrejelzés alapján hosszantartó, nagy hideg érkezik, akkor javasolt kikapcsolnunk a szökőkutakat, a szivattyúkat és a szűrőket, főleg, ha azok vízveszteséget okoznának. Ám, ha csak rövid ideig várható egy enyhe fagy, akkor érdemes továbbra is működtetnünk őket. A vízmozgás segít megakadályozni azt, hogy jégpáncél alakulhasson ki, és a jótékony baktériumok, valamint a megfelelő mennyiségű oxigén fenntartásához is hozzájárul.

Miután a jég elolvadt, végezzünk részleges vízcserét, és, ha szükséges, használjunk klórmentesítőt.

A legjobb, ha teszünk annak érdekében, hogy megelőzzük a jégsapka kialakulását, de ha az véletlenül elmaradt, akkor is könnyedén elkerülhető a baj.