Életünk első havas élménye mindig meghatározó.  Éppen ezért nem mindegy, hogy miként ismertetjük meg a csöppnyi ebeket a vizes jelenséggel. Az első néhány alkalommal ne erőltessük a havas ismerkedést, ilyenkor kedvenceink valószínűleg még úgyis kapkodni fogják apró lábaikat, amint hozzáérnek a havas talajhoz. Az is lehet, hogy a hulló pihéket megpróbálják majd elkapni. A kíváncsiság nagy úr, ezért azzal is számolnunk kell, hogy kutyusunk meg fogja kóstolni a havat. Ha lehet, ezt ne engedjük neki, nehogy megfázzon vagy valami mérgező, vegyi anyagot is felnyaljon a földről. Az újdonság varázsa hamar magával ragadja az apró kis jószágot, és rövid ismerkedés után kitörő örömmel fog beleszaladni a legnagyobb hóhalomba.

A későbbiekben valószínűleg feltűnően kedvessé válik a havas táj a kutya számára. Ennek magyarázata, hogy ugató kedvenceink szeretik, ha „átváltoztathatják” környezetüket. Ősszel szívesen arrébb tolják, szétszórják a levélkupacot, esetleg alaposan meg is hemperegnek benne, télen pedig örömmel teszik ugyanezt a hóval.

Ha kiskutyánk valamiért mégsem esik szerelembe a pihés égi áldással, ne aggódjunk, lehet, hogy egyszerűen csak fázik. Bizonyos kutyafajták (alaszkai malamut, husky) ugyanis jobban, míg más fajták (csivava, agár, stb.) kevésbé viselik jól a hideg, vizes jelenséget. Megfelelő téli ruhákkal a fázósabb négylábúak is szívesen hancúroznak. Bármilyen állatunk is van, nem árt, ha a havas kalandra magunkkal viszünk néhány törülközőt, amivel a játék után megtörölgethetjük kedvencünket. Ne felejtsük el eltávolítani a bundájára tapadt hólabdákat sem. Próbáljuk mindig a friss porhóba vinni az állatot, mert a fagyos, jeges, éles hóhalmokban biztosan nem fogja jól érezni magát. A havas kalandra mindig vigyünk ivóvizet, hogy ha kedvencünk a futkározás során megszomjazik, akkor ne a havat egye, mert az könnyen torokgyulladáshoz vezethet.

Forrás: thedodo.com