2. Levélháló kiterítése
Ha nem szeretnénk merítőhálóval a kézben nap, mint nap a tó partján görnyedezni, akkor terítsünk a víz fölé egy levélhálót. Válasszunk kis lyukméretű hálót, mivel azon a fák lehulló termésének többsége sem tud átjutni. A hálót úgy feszítsük ki, hogy közte és a víz felszíne között feltétlenül legyen néhány centiméter távolság. Ha nem így járunk el, akkor a rovarokat csapdába ejtjük, és esetleg a halak is belegabalyodnak a hálóba.

3. A növények visszavágása
A tóból nemcsak a lehullott leveleket kell eltávolítani. A hervadó vízi- és mocsári növényektől is meg kell szabadulnunk, mivel maradványaikkal elszennyezhetik a tó vizét. Mindettől függetlenül, az ősz ideális időszak arra, hogy a víz alatti növényeket megritkítsuk és a tó partján élő zöld, bokros növényzetet visszavágjuk. Ez alól csak a gyékény és a káka jelent kivételt, mivel üreges száruk rovarok és más apró lények sokaságának nyújt nagyszerű téli menedéket, ráadásul még télen is oxigént juttat a tóba.

4. Az érzékeny növények védelme
A kényes növényeket télre melegebb helyre kell vinni, mert akár egy enyhe fagy is komoly kárt tehet bennük.

5. Az iszap eltávolítása a tófenékről
Amennyiben a halakat télre is benne hagyjuk a tóban (ehhez legalább 150 cm-es vízmélység kell), úgy az iszap nagy részét – az iszapgáz keletkezésének megelőzése érdekében – el kell távolítanunk a tó fenekéről. Egy keveset persze hagyjunk benne, hogy a tó biokémiai folyamataihoz nélkülözhetetlen mikroorganizmusoknak legyen hol túlélniük. A meder egy részét hagyjuk úgy, ahogy van, hogy a tó tavasszal mielőbb új életre kelhessen.

6. A tó berendezési tárgyainak kiemelése a vízből
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a szivattyúkat, a szűrőket és a kerti tó többi tartozékát ki kell vennünk a vízből, és fagymentes helyen kell tárolnunk. A hidegebb hónapokban amúgy sem szabad használni ezeket az eszközöket, különösen akkor nem, ha a halak a tóban telelnek át. Ennek az a magyarázata, hogy a berendezési tárgyak működésükkel túlságosan megzavarnák a tó nyugalmát és felébresztenék a halakat téli álmukból.

7. A halak etetése tartalékok képzéséhez
A halaknak tartalékokat kell felhalmozniuk szervezetükben ahhoz, hogy túlélhessék a telet a tóban. Mielőtt az idő hidegre fordulna, kezdjük meg halaink gyakoribb, illetve speciális tápkoncentrátummal való etetését, hogy egy kis súlytöbbletet szedjenek magukra. A lényeg, hogy nagyon körültekintően járjunk el – az etetés gyakorisága és a táp mennyisége feltétlenül feleljen meg a kinti hőmérsékletnek. Ha már az ősz is viszonylag hideg, akkor az adagok növelése helyett jelentősen csökkentenünk kell azokat, majd teljesen le kell állnunk az etetéssel.

 8. A jég eltávolítása a víz felszínéről
A tél beállta után vigyázzunk arra, hogy a tó ne fagyjon be teljesen. A jégbe semmi esetre se vágjunk léket, mert az így keletkező lökéshullámok felráznák a halakat téli szendergésükből. Ehelyett helyezzünk a víz színére befagyásgátlót. Ez a polisztirol eszköz lehetővé teszi, hogy a víz és az oxigén a tó befagyott felszínén át is mozogjon, ami fontos a halak számára. A másik lehetséges megoldás, ha meleg vízsugárral léket olvasztunk a jégbe. Természetesen mindezt a fáradságot megspórolhatjuk azzal, ha a tavat áttetsző takaróval fedjük be, mert ez is megakadályozza a víz befagyását. Egy másik lehetséges megoldás, ha egy darab buborékoltató követ helyezünk a tóba, nagyjából 50 cm mélyre.

9. A hó ellapátolása 
Ha nagyon sok hó esett, akkor azt le kell söpörni a jégről, hogy elegendő fény járhassa át a tó vizét.