A csincsillatulajdonos elsőszámú feladata állatkáit szárazon tartani, ami azt jelenti, hogy szóba se jöhet kinti tartásuk. A Fressnapf állatorvosa, Dr. Lioba Schaetz erről a következőket mondja: „A mi szélességünkön a csincsilla nem tartható a szabadban, mert számára túlságosan nedves és hideg a kinti világ. A nedvesség a csincsilla halála. A víz nem pereg le a bundájáról, hanem átitatja azt, ettől az állat testhőmérséklete túlságosan lehűl, és előbb-utóbb megfázik. Épp a csincsillát fürdetni sem szabad.”

Higiéniai szempontból tulajdonképpen nincs is szükség arra, hogy a csincsilla megfürödjön, mivel ez a tündéri apró rágcsáló maga tartja rendben a bundáját. Mindössze egy nehezen felborítható tálra van szüksége, benne csincsillahomokkal, amiben bundáját tisztogathatja. A csincsilla a szorongás oldására és társas kapcsolati hálójának fenntartására is használja a homokfürdőt, nála tehát a homokozó az antistressz-program része és a barátkozás fóruma is egyben!

Figyeljünk oda magatartásának változásaira
Az is fontos, hogy a gazdi mindig gondosan szemmel tartsa csincsilláit, mert előfordulhat, hogy kedvencei anélkül érzik rosszul magukat, hogy ennek hosszú ideig bármilyen jelét mutatnák. Akkor is odamennek az etetőtálhoz és akkor is intenzív társas életet élnek, ha már betegek. Ez azért van, mert természetes élőhelyükön is így viselkednének. A túléléshez enniük kell, és erős az igényük társas kapcsolataik fenntartására. A legapróbb változás is annak a jele lehet, hogy nincs minden rendben az állattal. Lehet, hogy amikor a csincsilla veszít a súlyából, gyengének vagy akár csak kedvetlennek tűnik, már késő megmenteni. Mivel nehéz a betegségeit korai stádiumban észrevenni, gyakran gondolják róla, milyen bonyolult feladat megóvni az egészségét. Épp ellenkezőleg – lényeg, hogy jól megismerjük kedvenceinket, és állandóan lessük a változásokat.

Figyeljük meg, hogyan viselkednek etetésnél. Vajon mindegyikük ott tolakodik-e a tálnál, vagy csak néhányan? Az etetés során mutatott magatartásuk olyan, mint mindig, és ugyanolyan gyorsan esznek, mint máskor? Mozgékonynak, kíváncsinak, élénknek tűnnek? Ugyanúgy ugrándoznak és szaladgálnak, mint ahogy máskor is szokták? Az ürüléket is ellenőrizzük: pont olyan, mint máskor, vagy van valamilyen változás? Ezeket a dolgokat bizony minden nap ellenőriznünk kell. Ha valami szokatlant észlelünk, azonnal vigyük őket állatorvoshoz!

Ahogy Dr. Lioba Schaetz állatorvos is javasolja, szánjunk rá időt és végezzünk csincsilláinkon rendszeres egészségügyi mini-ellenőrzéseket. Ennek során mérjük le állataink súlyát és jegyezzük fel az adatokat. Ebből látni fogjuk, ha valamelyikük veszít a súlyából. A tiszta, csillogó szem és a tiszta fül az egészség jele. Rendszeresen nézzünk bele a szájukba is, és ellenőrizzük, hogy fogaik rendben vannak-e. Alaposan vizsgáljuk át testüket, és ellenőrizzünk minden lehetséges megvastagodást és duzzanatot. Így az esetleges puffadást és bőrproblémákat is észrevehetjük. Rendszeresen vessünk egy pillantást a hátsó fertályukra is – a tiszta fenék azt mutatja, hogy a csincsilla emésztése rendben van. Ha a szőre összeállt és szennyezett, akkor állatorvoshoz kell vinni, mert valószínűleg hasmenéstől szenved, ez pedig olyan rendkívüli helyzet, amely hamar életveszélyessé válhat.

Bármilyen rendellenességet észlelünk, vigyük a csincsillát azonnal állatorvoshoz
Van még néhány olyan jel, amely komoly egészségi problémára utalhat. Ha a csincsilla orra eldugul, folyik, és az állat tüsszög, akkor valószínűleg elkapott valamilyen fertőzést. A puha, lágy ürülék bélproblémákra utal. Ha kopasz foltok jelennek meg a bundáján, akkor esetleg gombafertőzése van. Ha sokat vakarózik, allergiája lehet. Bármi legyen is az a rendellenesség – azonnal forduljunk állatorvoshoz, mert a csincsilla élete a tét.

Általában véve a csincsilla egészségének védelme nem annyira bonyolult feladat. Csak alaposan ismerjük meg kedvenceinket, és annyi figyelmet szenteljünk nekik, amennyit igényelnek, ami e komikus kis állatok esetében már önmagában is élvezet.