Bár ebben a szakaszban nehéznek tűnik a kutyanevelés (és az is), meg kell őriznünk a nyugalmunkat, és ha minden kötél szakad, a humorérzéket kell segítségül hívni. Elvégre úgy tűnik, hogy semmi sem olyan, mint régen: a bújós kicsi kölyökből hirtelen esetlen tinédzser lesz, aki egy csapásra mintha mindent elfelejtett volna, amit közösen begyakoroltak a tréningek során. A „Lábhoz!” parancs, ami már olyan jól működött, hirtelen elveszti a hatását. Ahelyett, hogy a gazdájára hallgatna, az állat inkább a többi kutya nyomába ered, és csak akkor „ül” és „marad”, ha egy finom májassal, jutalomfalattal próbáljuk megvesztegetni.

http://www.fressnapf.hu/premiere-training-snack-puppy-csirke-100g/

Hidegvér mindenképp

Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a gazdi nyugodt maradjon, és megőrizze tekintélyét. Az indulat és a kiabálás nem jó módszer, négylábúnk rögtön átlát a szitán, és vagy kihasználja a gazdája kétségeit és tehetetlenségét, vagy a félénkebb állatoknál komoly károkat is okozhat a durva viselkedés. Ők egy életre bizonytalanná válhatnak. Ne feledjük, hogy kedvencünk valójában nem felejtett el semmit, egyszerűen csak más dolgok foglalkoztatják. A kutyák agya átmeneti szakaszban van, a hormonjai pedig folyamatos érzelmi hullámvasútra terelik. Ez vezet az állat szertelenségéhez, és néha idegtépő habókosságához. A jó hír, hogy tehetünk azért, hogy ez a kaotikus időszak mihamarabb elteljen, mégpedig nagyobb baj nélkül. A legjobb megoldás, ha nagy nyugalommal tovább gyakoroljuk négylábúnkkal a már elsajátított dolgokat, és rávesszük, hogy következetesen engedelmeskedjen a parancsoknak. Ha úgy tűnik, kedvencünk teljesen elfelejtette, hogy mit kell tennie, segítsünk neki, és ha kell, kezdjük újra az alapoktól. Menjünk végig lépésről-lépésre az egészen, ez majd helyre fogja rázni az ebet. Ha tudjuk azt, hogy ez az időszak a normális fejlődés része, és hogy vége lesz, úgy könnyebb átvészelni és türelmesnek maradni. Lebegjen szemünk előtt az, hogy a mód, ahogyan bánunk nehéz időszakban lévő jószágunkkal, kihat majd egész további életére. Serdülőkor nélkül még soha nem nőtt fel sem kutya sem ember….mi magunk sem.

Sóvárog a függetlenség után

A pubertáskor a kutyánál hat hónapos kor körül következik be. Minden kutya más ütemben fejlődik, a nagyobb testű állatoknál például a pubertáskor később jelentkezik. A változás egyik biztos jele, hogy az állat hirtelen teljesen intoleránssá válhat a hasonló nemű ebekkel szemben. Ezt a hormonális változások okozzák. Sok szuka a tüzelés előtt és alatt válik hirtelen természetűvé. Némelyik hím nem kér többé a gazdival való játszadozásból, inkább más kutyákkal próbálják összemérni az erejüket. Ennek oka a tesztoszteron nevű  hormon növekvő szintje, ami agresszívebbé teszi a kanok vetélytársaikkal szembeni viselkedését. Bizony a gazdák sem immunisak a négylábúak serdülőkor alatti viselkedésére. Sok kutya egyre önállóbbá válik ebben az időszakban. Messzebbre kóborolnak a gazditól a séták alatt, és nem igyekeznek azonnal engedelmeskedni az utasításoknak. Egyik nap még igazi nagymenőként viselkednek, a következőn viszont lehet, hogy érzékenyek és ragaszkodók lesznek. Csak egy dolog segíthet: biztosítsunk a kutyának kiszámítható kereteket a rendszeres gyakorlással és állandó napi rutinnal. Tegyük érdekesebbé a sétákat a számára, így jobban fog figyelni ránk. Bújjunk el bátran a bokorban, ha az állat túlságosan előreszaladt: ezzel megtanulja, hogy mindig figyelnie kell a gazdájára, különben könnyen magára marad. A séták tartsanak egy kicsit tovább a korábbinál, hogy ezzel is enyhüljön a kutyában felgyülemlett feszültség. Tegyük változatossá a kutya környezetét, ismertessük őt meg új helyzetekkel, emberekkel. Próbáljuk bátorítani a többi kutyával való rendes viselkedést. Ha úgy érezzük, az aktuális játszópajtással nem fognak jól kijönni egymással, netán már kezdetét is vette az acsarkodás, lépjünk közbe, mielőtt elfajul a helyzet. Tegyünk pár lépést a kutyák felé, és egy rövid, éles hangú parancsszóval vessünk véget a patáliának. Ne hagyjuk magunkat befolyásolni az önjelölt „szakértők” által, akik szerint jobb, ha a négylábú felek lerendezik maguk között ezeket a viszályokat. A kutyák, különösen a szukák közötti konfliktus hamar igen erőszakossá válhat, és ez mindenképpen kerülendő. Nagyon hasznos, ha a kutyával már kölyök kora óta kutyaiskolába járunk, mert akkor a kiskutya mire a pubertás korba lép, már nagyon sok mindent tud a kutyákkal való megfelelő viselkedésről és a jó iskola segít a kamaszkori nehézségek leküzdésében is. Ebben az időszakban nagyon fontos, tudni, hogy bár a kutya viselkedése sokszor túl magabiztos, provokatív, ennek ellenére rendkívül érzékeny periódusban van. Soha ne legyünk durvák, csak határozottak, következetesek. Ne ebben az időszakban akarjunk új dolgokat tanítani, elég, ha az eddig megtanultakat követeljük meg határozottan. Inkább jutalmazzunk sokat, és ha lehet, ne büntessünk, csak végső esetben. Nagyon fontos tudni, hogy a kutya ilyenkor felülvizsgálja a rangsort a falkában és esetleg magasabb pozíció megszerzését is megpróbálhatja, ezért is nagyon fontos a következetesség és hogy ne engedjük el a gyeplőt. Azokra a dolgokra nagyon figyeljünk, amelyek a pozíciónk meggyengülését jelezhetik, például morgás, amikor ételéhez nyúlunk, állandó felugrálás, pihenőhely védelem, ágyunk, fotelunk elfoglalása stb. Az ilyen jellegű dolgokat mindig határozottan tiltsuk és világosan jelöljük ki azokat a határokat, amelyeket soha nem léphet át. Ezen szabályok betartásával a kutya magabiztosabb lesz, hiszen tudja, hogy erős falkavezére van, aki tud irányítani.

A serdülőkor után

Hiába fejeződik be a serdülőkor és kutyánk már ivarérett felnőtt állatnak számít, az igazi testi, lelki, szellemi érettség még várat magára. A kutyák igazán két éves koruk körül válnak (itt is jelentős különbségek vannak egyedek és fajták között) érett, felnőtt kutyává. Ebben az időszakban is sok türelem és következetesség kell, hogy a kissé még szeleburdi jószág útját egyengessük. Kedvenceink még ilyenkor is feszegethetik a határokat, amint megpróbálják megtalálni a pozíciójukat a többi kutya és az emberek között. Jelentkezhetnek szorongósabb, érzékenyebb, félősebb időszakok. Ilyenkor mindig nagyon fontos, hogy kellő empátiával, szeretettel reagáljunk kedvencünk aktuális állapotára, ne akarjuk erőszakkal belevinni helyzetekbe, hogy bátrabb legyen. Maradjunk nyugodtak, következetesek, határozottak, ez biztonságot nyújt kedvencünknek és ilyen légkörben van legnagyobb esélye annak, hogy magabiztos, higgadt, érett felnőtt állattá válik. Nyilván az öröklött tulajdonságoknak is fontos szerepe van egy kutya felnőtt karakterének kialakulásában, de a mi feladatunk az, hogy az általunk befolyásolható dolgokat a lehető legjobban csináljuk, ezzel megadva kedvencünknek az időt arra, hogy a maga ütemében fejlődjön.

Nagyon fontos tehát, hogy mindig szerető következetességgel lépjünk fel kedvencünk túlkapásaival szemben, és jelöljük ki számára világosan a korlátokat.