1. Ha a gazdi sok időt tölt madarával, akkor az állatnak nincs szüksége társra

Mindig cirógatjuk tollas barátunkat, amikor szüksége van rá? Magunkkal visszük a munkahelyünkre? Beszéljük a madárnyelvet? Bizonyára a kérdések többségére nemleges a válaszunk. A madárfajok többsége társas lény, a magányt nagyon rosszul viselik. Ha a kalitkát a nappaliban tartjuk, és egész nap otthon vagyunk, kedvencünk akkor sem kapja meg a számára szükséges mennyiségű, szinte állandó interakciót, ami jóllétéhez szükséges. Nem tudjuk megadni neki az elvárt biztonságérzetet, ha nem lehet egy pár vagy egy csoport tagja. Minden madárnak biztosítanunk kell legalább egy fajtársa társaságát, hiszen csak így tudja kielégíteni fajspecifikus igényeit.

2. Két vagy több madár sosem szelídíthető meg

Ez nonszensz! Az, hogy milyen gyorsan szelídíthető meg egy madár, attól függ, hogy mennyire bízik az emberekben, és mennyire türelmes a gazdi. Bárki, aki sok időt tölt madarai társaságában, hamar észreveheti, hogy tollas barátai egyre kíváncsibbak rá. Amint az egyik állat bátran elvesz tenyerünkből egy falat ennivalót, a többiek is követni fogják a példáját. Ez azt jelenti, hogy több madár bizalmának elnyeréséhez pontosan annyi erőfeszítés szükséges, mint egyetlen példány bizalmához.

3. Az emberi kéz által megérintett madarat többé nem fogadja el a társa

Ez a feltételezés hosszú ideig élt az emberek fejében, de a tapasztalat mégis az ellenkezőjét mutatja. Lehet, hogy egy, a gazdival szoros kapcsolatot kialakító madarat társai kezdetben bizalmatlanul fogadnak, de számos viselkedés veleszületett, és ezek a tulajdonságok maguktól is elő fognak jönni, amikor tollas barátunk megpróbálja elnyerni fajtársai bizalmát. Néha ez hosszabb időbe is beletelik, de az esetek többségében „szerelem első látásra”, és az egyedülálló állat hamarosan fajtársaival és gazdijával is éppúgy megosztja majd érzéseit. Legnehezebb helyzetben azok a kézzel nevelt madarak vannak, amelyek soha nem voltak fajtársaik között. Nekik nagyobb nehézséget okozhat a beilleszkedés, de mindenképpen érdemes megpróbálni és időt adni nekik. Először a korábban magányos madár és a kiszemelt társ kalitkáját kell csak egymás mellé tenni, hogy szokják egymást az állatok. Később, felügyelet mellett meg lehet próbálni a kalitkák összenyitását.

4. Csak az egyedül tartott madarak beszélnek

Ez is helytelen feltételezés. Ha egy madár egyszer megtanulja utánozni az emberi beszédet, akkor azt sosem felejti el. Sőt, képes szélesíteni is a repertoárját. Emellett számos vadon élő madár utánozza az emberi és állati hangokat. Az viszont igaz, hogy a kikeléstől kezdve párban vagy csoportban tartott madarak ritkán próbálják utánozni az emberi szavakat. Úgy tűnik, hogy a csengéseket ők is szeretik, mert gyakran hallhatjuk őket amint a mobiltelefonok csengését utánozzák. Ha igazán az a legfontosabb számunkra, hogy a velünk élő állatok a lehető legjobban érezzék magukat, akkor talán nem nagy áldozat lemondani a beszélő madárról, ha cserébe boldogabb madarat kapunk.

5. Csak a hím madarak énekelnek

Minden madár ad hangokat. Egyes fajoknál a hímek éneke sokkal változatosabb, az emberi fül számára kellemesebb.

6. A madárház helyettesíti a szabad repülést

Ha a madárház valóban olyan nagy, hogy az állat akár öt szárnycsapással sem ér át a másik felére, akkor ez az állítás igaz is lehet. Ehhez azonban egy zebrapintynek minimum 4 méter, egy törpepapagájnak minimum 9 méter, míg egy arapapagájnak minimum 20 méter hosszú kalitkára lenne szüksége. A normál madárház tehát csupán kiindulási alap lehet, ahonnan az állatok elindulhatnak szabadon repkedni.

7. A műanyag madarak és tükrök segítik csökkenteni a magányos madár elszigeteltségét

Ennek az információnak épp az ellenkezője igaz. A tükrök, műanyag állatok állandó stresszt okoznak, és hosszú távon megbetegítik tollas barátunkat. A madár ösztönösen udvarolni fog tükörképének vagy a műanyag figurának, amelyektől nyilvánvalóan nem fog visszajelzést kapni. Ez a folyamatos izgalmi állapot megterheli a madár szervezetét.

8. Minden papagáj monogám

Ez csupán egy szép vágyálom. Fogságban a párok valóban monogám életet élnek, hűségesek maradnak társukhoz. De vajon van választásuk? A vadonban ez egészen máshogy működik. Ha egy hím elpusztul, és a nőstények többségben vannak a csoportban, a megözvegyült tojó gyorsan igyekszik új párt találni. A hímeket pedig boldoggá teszi, ha lehetőségük van több társ meghódítására.

9. A madarak szeretik, ha szabad kilátásuk van

Épp ellenkezőleg. Ha az állat kalitkájának egyik oldala és a hátsó része a fal mellett van, és csak két oldalon lát ki, akkor mindig fel tudja mérni, honnan érkezhet veszélyforrás. Ezzel szemben a minden irányban nyitott kalitka állandó stresszt jelent a madárnak, mert soha nem érzi magát biztonságban.

10. A madaraknak egyáltalán nincs szaglásuk

Ismét egy népszerű tévhit. Az egyes madárfajok szaglási képessége eltérő, vannak olyanok, amelyeknek gyenge, vannak olyanok is, amelyeknek kifejezetten jó ez az érzékszervük.